1995. május 14., vasárnap

Kisfiam

- Kisfijam. Miért kellet nyomorékká tenned apádat. Az édes-szülő-apádat. Egész hátralévő életemet girhes göthös nyomorék módjára fogom eltölteni miattad. Nem tudok szarni anélkül, hogy ne éreznék iszonyatos, égő-szúró fájdalmat testem minden pontjában. A pete-elvezető cső, amit kísérletképpen építtettél belém, nem működik. Sok száz pete esik mellé naponta. Ezek aztán a kelletténél hamarabb kikelnek, és aztán megőrjítenek éktelen ricsajukkal. Most mondd meg; jó ez neked, kisfijam?

Barlang

- Hallo, innen beszélek, a barlangból. Tudom hogy nem hall senki, nagyon beteg vagyok. Tudják, mi a legszarabb az életben? Egyedül halni meg. Például a csatamezőn. De én nem ott fogok meghalni, hanem itt, a sötét, nyálkás barlang mélyén, egyedül, féreg módjára. A kezemben csak egy szaros rádiótelefon van. Már nagyon beteg vagyok. Utolsó örömként kivertem a faszom ma is, tegnap is, összesen legalább tízszer. De már nem bírom, nagyon fáj még a gondolatra is. A pisámnak is bűzös szaga van. Tudom hogy meg fogok halni. Egyedül. Nem tudom mi a fasznak kellett nekem idejönnöm ebbe a szaros barlangba. Már három napja vagyok itt. Lassan elfogy a rétes, a bukta, és akkor éhenhalok. Most látom csak, mekkora fasz vagyok, hogy csak rétest és buktát hoztam magammal. Nagyon sötét van..... Megpróbálom még egyszer kiverni a faszom.... utoljára.

1995. március 28., kedd

A KEX Story

Kex. Pista nagyon szeretett kexet enni. Az élete volt a kex. Egy nap, mikor hazafelé ment az iskolából, egyszercsak eszébe jutott egy kex. Szép, megtermett kex volt. Amolyan háztartási kex, de szép, telt, és kerek. Felülete sima volt, az apró lyukak egyenletesen helyezkedtek el rajta. - KEX! - kiáltott fel Pista, már-már szinte önkívületi állapotban. A zsebéhez kapott. Jól sejtette - nem volt nála egy fillér sem. - KüüüüeeeeeEEExxxXX !! - hördült fel, az ég felé fordítva kalács-szerű arcát. Kezeit úgy tartotta, mint a vadnyugati párbajhős, ki éppen a fegyverét készül előkapni.- Kex! - szögezte le végül, s most, hogy így megállapodott magában, már a terv is készen volt fejében. A közeli non-stop felé vette útját. - KEX! - toppant be a boltba, ügyet sem vetve a körülötte pipiskélő emberekre.- KüüüeeeEExxXX !! - mondta ismét, mintegy igazat adva önmagának. Azzal lekapotta polcról egy hasáb kexet. Már-már a kijárat felé fordult volna, mikor megpillantott egy zacskót. "Háztartási Kex" - csillant meg a felirat a kora délutáni napfényben a piros zacskón. - KüüüEXX ! - mondta Pista, és azonnal a Kexhez kapott. Villámgyorsan kabátja alá rejtette, majd, - két-három emberen átverekedve - a kijáraton keresztül az utcára rohant. Itt megállt, elővette kabátja alól a kexet, és jellegzetes, kex-nyitó mozdulattal megragadta a zacskót. - BuóóAAhhMeéííáòòaíÅùù !!! - hallotta meg ekkor egy megtermett ember hangját maga mögött. Erősen gyanította, hogy ez ugyanaz az ember, aki a nyakát markolássza. - NüüemmMM úúùùgy VaNN azzzz KiskomáááááÅÅM !!! - mondta a hang, majd maga felé fordította Pista fejét. Pista ekkor pillantotta csak meg az embert. A non-stop tulajdonosa volt. Pista tudta, hogy cselekednie kell, de semmi sem jutott eszébe, mit csinálhatna. - KEEEEX !!!! - mondta ijedten, és még utolsó lélekjelenlétével kinyitotta a zacskót, majd a kexet, egy alsó kexzacskó-ütő mozdulattal a levegôbe juttatta.- KeeeeEEEEEEX !!! - mondta egyre vékonyodó hangon a tulajdonos, s a levegőben kapkodott irdatlan nagy kezeivel, némi kex reményében. Pista viszont egérutat nyert, és a zacskóban maradt pár szem kexet jóízűen elfogyasztotta. Nem sejtette, hogy a non-stop tulajdonosának bérgyilkosai hazáig követték.És ők nem tartoztak a kex-rajongók közé.